Ovis jóga beszámoló 2019.03.19.

Ma túlléptük az általam bevállalt 10 főt (11-en voltunk): Iza, Gabika, Lili, Timi, Bálint, Domi, Milán, Szabi vettek részt az ovis jógán a régiek közül, és csatlakozott hozzánk Bogi, valamint Ádi és Ákos. El kell gondolkodnunk a csoport bontáson, mert szeretném, ha minden gyerkőcnek elegendő figyelmet tudnék biztosítani. Megy majd ki levél ezzel kapcsolatban a szülőknek.
A gyerekek hihetetlenül örülnek a feltáruló térnek, amikor megérkezünk a tornaterembe, azonnal kezdetét veszi a körbe-körbe futkosás. 5-10 percük van ilyenkor a foglalkozás elején, hogy kinyargalják magukat. Szabi és Domi minden körben megbilicsel és letartóztat engem :-D
Közben tanuljuk az egymásra figyelést, a kisebbekre vigyázást, és hogy nem indulunk el a többiekkel szemben, nem ülünk le ilyenkor, mert akkor könnyen elgázolhatnak. Ha mégis baleset történik, esetleg sírás, azt mindig megbeszéljük, hogy mi volt a hiba, mire kell figyelni. A gyerekek ezt nagyon jól meg is értik, és hamar vége szakad a morcoskodásnak. Tanuljuk a szívből jövő bocsánat kérést és vigasztalást, simítást, ölelést is, ha fájdalmat okozott egyik gyerek a másiknak. Igyekszünk megérteni a szituációkat, és így mindig kölcsönös a megbocsátás és elpárolog a harag. Ma a hirtelen támadt nagy csoport miatt több konfliktus adódott, több elsimításra volt szükség, de azt hiszem, jól ment, és sokat tanulunk ezekből is.
A kulacsokat mindig a bejárat melletti padra tesszük – az új gyerekeknek is kérek szépen kulacsot, minél inkább kiömlés-biztos legyen ? Vizet inni egészséges, és isznak is a gyerekek legalább 2-3-szor a 45 perces foglalkozás alatt, mivel intenzíven mozognak, és kívánják a vizet.
Körbeültünk 16:00-kor, Gabika ismét magához ragadta Gömbi macit, és sima OM-al kezdtünk, majd az autóversenyzőssel folytattuk. Aztán megkérdeztem a gyerekeket, hogy megemlékeztek-e itt az oviban is március 15-éről? Láttam a lovacskákat a faliújságon, amiket készítettek! Én is lovas, huszáros játékokat hoztam ma nekik. Az „Adj király katonát!” játékkal kezdtük. Bogi és Szabi lettek a csapatkapitányok, és válogatták két seregbe a gyerekeket. Felálltunk egymással szemben, és megtanultuk a párbeszédet: „Adj király katonát! Nem adok! Ha nem adsz, szakítok! Szakíts, ha bírsz! Kit kívánsz?” És igyekeztünk, hogy mindenki szakíthasson, aki szeretne. Hát, legnagyobb meglepetésünkre olyan erősek ezek az ovis kezek, hogy képtelenség őket átszakítani! :-D Timi kezét itt már meg is kellett gyógyítani, mert Domi olyan erősen szorította, hogy juj! :)
Aztán hullahopp karikákat tettem le, pont annyit, amennyien voltunk. Megtanultuk, milyen a jógás rúgó ló (lefelé néző kutya fél láb emeléssel), és milyen a kardját előreszegező huszár (hős póz mellső középtartásba emelt karokkal, összefűzött ujjakkal, csak a mutatóujjak nyújtva). Bekapcsoltuk a Szilaj c. mesefilmből a „Sose törik be a vadló” c. számot, és amikor a zene megállt, be kellett ugrani egy karikába. Aki lilába ugrott, annak rúgó ló ászanában kellett megállnia, az összes többi színű karikában kardját előreszegező huszárrá kellett változni. A következő sorozatban galoppozó lóvá kellett átalakulni a lila karikásoknak (fél lábas egyensúlyozó póz) és kardjával lecsapni készülő huszárrá (karok magas tartásban, ugyanúgy összefont ujjakkal) az összes többi színű karikában.
Aztán menetgyakorlatokat tanultunk. Amikor kiadtam a parancsot, hogy „Huszárok, sorakozó libasorba!” akkor előttem egy sorba egymás mögé álltak be a gyerekek. Amikor „Huszárok, sorakozó csatasorba!” hangzott el, akkor egy vonalra felálltak egymás mellé. Voltak nagyon lelkes kiskatonák, akik azonnal szaladtak és álltak be a sorba, mint pl. Domi, akire elsőként lehetett számítani, és voltak azért kevésbé lelkesek is, akik még tekeregtek kicsit jobbra-balra-erre-arra, mint pl. Timi, Szabi, Bálint és Lilike ;) Iza néha kiül, és csak figyeli a többieket, de végül mindig bevonzza a gyerekek lelkes játéka :) A „Vigyázz!” és különösen a „Tisztelegj!” annyira tetszett mindenkinek, hogy addigra azok is beálltak, akik addig késlekedtek :) A „Jobbra át!” „Balra át!” „Hátra arc!” szintén általános tetszésnek örvendett, hát még a „Pihenj!” és az „Oszolj!”, no, ez az utóbbit pláne nem kellett kétszer mondani, indulhatott a szabad szaladgálás, úgy tűnik, ezt a végtelenségig tudnák csinálni: Milán jól meg is izzadt. :-D
Még egy utolsó játék gyanánt azt meséltem a gyerekeknek, hogy a huszárok esténként a táborban unatkoztak, és szkander bajnokságot tartottak – hát, a gimis történelem tanárom bocsássa meg ezt a korhűtlenséget :-D Kérdeztem, tudják-e, milyen az a szkander? Nem tudták. Vettünk le székeket, mindenki keresett magának egy párt. Megmutattam, hogy le kell tennünk a könyökünket mindkettőnknek a székre, és egy kézzel! - mondom egy kézzel!! :-D - ezt egy párszor azért el kellett mondani! :-D szóval egy kézzel kell lenyomnunk a másik kezét. Néhány kislánnyal (Bogi, Timi) én szkandereztem, hogy vigyázzak rájuk, nehogy az erős fiúk fájdalmat okozzanak a törékeny lánykáknak ? Leginkább Timit kellett ma óvnom. Szabi és Ádi is összekülönböztek, ott is elkelt egy kis konfliktuskezelés, Szabit kellett vigasztalnom.
Aztán már idő volt, körbeültek a gyerekek egy szép OM-ra, kis nasi, kis aji volt, rendrakás, szandál-cipő fel, kulacs és matrica a kézben, és néhány perc késéssel robogtunk is ki a szülőkhöz az öltözőbe.



Kövess minket a Facebook-on!